2014. november 30., vasárnap

Pad semmi, csak thai

Az úgy volt, hogy egyfelől már nagyon akartam egy kis thai kaját főzni, másfelől voltak, akik szerettek volna névnapot köszönteni, így hát összekötöttem a kellemest a munkással, ennek eredményeképp lett egy nagy kondér thai levesem*, meg egy kisebb kondér thai currym (az össze nem illő fogalmakat pedig szándékosan hagytam a mondatban).

A kondérnyi mennyiség és a látványkonyha történetét majd később beszúrom ide, most csak annyit szeretnék mondani, hogy örök hálám a barátaimnak, amiért mindenki kétszer kért,** a currynek, hogy csak mérsékelten égette le a fejünket, valamint a gránátalmának és a narancsnak, hogy bár az előbbi magjai csak az egész halovány rózsaszínig jutottak, utóbbi pedig minden egyes gerezd köré egyesével lehámozandó páncélt növesztett, végül mindketten mézédesnek bizonyultak.
 
* Kép nincs, mert NEM CSINÁLTAM. Na jó, a barátnőm lánya igen. De most kérjem el?

* *Már aki egyáltalán, mert a barátnőm kisebbik lánya pl. lábrázást kap minden ételtől, amelynek akár csak a környékén is zöldség járt. Kivéve, persze, a húslevest, mert abban nem érzi. Egyértelmű.

2014. november 22., szombat

Javszer Arafat és az élet, erő, egészség

Egy kép 1981-ből, és egy hangosan röhögős emlékroham rég nem látott osztálytársaimmal, bearanyozta az estémet. Köszönöm.