Mindig tudtam, hogy ez lesz az a pillanat, amikor be fogom csukni az ajtót. Mindent, de mindent megadtam volna, hogy ne így legyen, és közben akartam, hogy így legyen. Hogy végre felszabaduljak és magam mögött tudjam azt, ami a legjobb és egyben a legrosszabb volt az életemben. És úgy érzem, most ez így rendben van. Csak ne szorítana annyira a szívem. És nem képletesen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése