Nincs semmilyen különös apropója, épp hogy nincs (bár, ahogy vesszük). Csak ismét tudatosult bennem: valahányszor egy röpke pillanatra elhiszem, hogy nem csak másokat lehet szeretni (még szerencse, hogy ez meglehetősen ritkán fordul elő), az élet jól belenyomja az orromat abba, amit csináltam. Magamnak.
Sebaj, egyszer csak megtanulom...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése